Vulkánra fel🌋🌟
2024-2-6 | Andi
Reggel 2 🚲 keréken, este 4 🚙
Emlékeztek az angliai párra akik még 80 éves nénit is hoztak magukkal? Tartjuk velük a kapcsolatot és James mondta, hogy lesz 1-2 nap amikor újra összefuthatnánk, mert a párja és anyukája hazaugranak Angliába, mielőtt folytatnák útjukat Marokkó felé. Sajnos úgy alakult, hogy édesanyja eltörte a vállát, ezért sürgősen hazarepült vele Joanne. James itt maradt a lakóautóval és annyira jó fej, hogy felajánlotta aludhatunk nála, mert már úgyis ki volt fizetve a kempingje előre 3 főre. Tehát 01.23-án El Palmar-ból indultunk biciklikkel és Santiago del Teide-nél találkoztunk James-el, eljött értünk délről autójával és felraktuk rá a bringákat.
Amikor már az a fura, ha meleg a csapvíz és az időjárás🌞
01.23-tól 01.26-ig a déli részen James-el töltöttük az időt a Camping Nautában. Északi részen szebbek a kempingek viszont itt délen az az előny, hogy fixen megszáradnak rendesen a kimosott ruháink és melegebbek az esték. Fura érzés volt, hogy itt több percig állhattunk a zuhany alatt, mert napelemeket használnak ezért itt meleg a víz. Most először aludtunk autó tetején, tetőboxban. Egészen luxus azután, hogy a sátrunkban egyik matrac meghalt és minden ruhánkat és kartondobozt is bevetettünk fekvéshez.
Teide Nemzeti Park🌞👽
02.26-án pénteken délelőtt elindultunk a déli kempingből a Teide Nemzeti Parkba autóval. A parkhoz érve tettünk egy kis sétát, majd ebédet készítettünk. A táj elképesztő, mintha egy másik bolygón lennénk. Sajnos rosszul választottuk meg a helyet a főzéshez...Jött egy vadőr csajszi és ezt eléggé durva stílusban közölte velünk. Annyira agresszívan lépett fel, mintha hosszú ideje nem szexelt volna és most rajtunk vezeti le a feszkót. Megjegyzett magának minket, ezért nem maradhattunk. Az eredeti terv szerint ott aludtunk volna autóban a parkolóban, sokan így csinálják, de igazából a kempingezés nem megengedett. Tehát parkolhatsz ott, de aludni tilos. Nem mertünk ott maradni, inkább 30km-re foglaltunk ingyenes kempinget, ahol nyugodtan pihenhettünk. Ebben annyi volt kellemetlen, hogy Jamesnek fel kellett kelnie velünk, hogy autóval elvigyen minket a túra kezdőpontjáig, ez is csuda jófejség tőle. Ő nem jött velünk a vulkánra, mert féltette a bokáját, ami érthető, mert haza kell vezetnie Angliába.
TEIDE fel 3718🌟
01.26. Délután 5 fele próbáltunk egy kicsit pihenni, talán 3 órát aludhattunk. Este 11 körül elindultunk autóval, James kidobott a kezdőpontnál, majd visszament aludni a kempingbe és megbeszéltük, hogy következő nap felvesz minket, ha túléljük. Éjfél után indultunk, nem volt nagy sötétség, mert a telihold remekül világította az utunkat. Először kihaltnak tűnt a terep, csak mi és a nagy semmi, különös érzés. Az idő haladtával egyre több lámpa fénye jelent meg mögöttünk. Amikor felértünk a menedékházig 3200 méterre, akkor vált láthatóvá mennyire sok ember tart felfelé. Ez megnyugtató volt, mert illegálisan mentünk. Hivatalosan engedély szükséges a legutolsó szakaszra, de a papírral is csak reggel 9 után lehetne felmenni. Ez a legtöbb embernek és nekünk sem volt megfelelő, mert ez a túra a napfelkeltéjéről híres. Tehát leggyakrabban engedély nélkül mennek felkeltére és reggel 9 előtt lejönnek az utolsó szakaszról, mielőtt bárki ott állna és talán kérné az engedélyt. A nap 7:30 körül kezdte vörösre festeni a tájat, Gábor orrából pedig megeredt a vér. Mindenki máshogy reagál a magasságra, de sajnos ezt csak egy módon lehet tesztelni, ki kell próbálni :) Nagyon fárasztó volt ahogy csökkent az oxigén és egyre hidegebb az időjárás, illetve ahhoz vagyunk szokva, hogy éjjel alszunk nem pedig hegyre sétálunk. Rendben felküzdöttük magunkat a kráterig, ahol a kén jelenléte látható és érezhető is volt. Zöldes-sárgás kövek, lábunkat melegítő büdös gáz. Fent a Hold és velünk együtt a napkorong is megérkezett. Mitől különleges? Amikor feljön a Nap és megvilágítja a vulkánt, a Teide árnyéka kirajzolódik az óceánra.
TEIDE le 🥴🛸
02.27. reggel 7:50-re értünk fel. Rövid gyönyörködés után elhagytuk a csúcsot. A legtöbben akik feltúráztak napfelkeltére, felvonóval távoztak. Kíváncsiak és spúrok vagyunk ahhoz, hogy felvonóval rövidítsünk, ezért egy végtelennek tűnő, kopár út vette kezdetét lefelé. Ahogy haladtunk napsütésben sírtak a térdeink. Teljesen le voltunk döbbenve nappal, hogy mennyire sokat mentünk felfelé éjjel. Sötétben nem láttunk messzire. Gábor megjegyezte, hogy ha éjjel azt látta volna, mint nappal, ezt a messzeséget, akkor lehet, hogy elsírja magát😆 Ezért is volt jó éjjel menni, könnyebb volt így mentálisan, nem látni mennyire messze a csúcs. 02.27.00:30-tól 02.28.13:00-ig tartott a túránk. 12,5 óra, 19 km oda-vissza és összesen kb 3000 m szintkülönbség (fel-le)
Galéria
