Tekergés
2024-1-30 | Andi
Függőlegesen biciklizni?! 😵
01.13-án amikor elbúcsúztunk a spanyol családtól nem sejtettük mennyire izzasztó napunk lesz. Még nem láttunk olyan táblát ami 40%-os emelkedőt jelez, de persze most, hogy felpakolt bringákkal vagyunk megérezhettük mit is jelent ez igazán. Annyira kemény volt, hogy a lábujj körmeink hatalmas erőfeszítéssel kapaszkodtak a cipőnkbe és gyakran előfordult, hogy ketten toltunk fel 1 biciklit. Emelkedő után emelkedő, alig vártuk, hogy megérkezzünk és vacsorázzunk. El Lagarban ingyenes, ápolt táborhelyen töltöttünk 2 napot, ahol extrán jéghideg vízben tudtunk lefürdeni. Hétvége, ilyenkor látni, hogy minden család kiszabadul a természetbe óriási lakomákat csapni együtt. Nem sajnálják egymásra az időt, ebből mi is viszünk haza.
A kanári fenyőerdő🌲
Hétfőn egészen új terepen tesztelhettük a bringákat, köves-kavicsos, néhol csúszós homokos a túraút, ahol a táblák szerint biciklivel és lóval lehet közlekedni. Egészen könnyű volt, mondjuk mostanra a tűrőképességünk teteje a 40%-os emelkedő, ahhoz képest minden nagyon jó. A legtöbb fenyőről moha lóg, ami misztikussá teszi a látványt. Arenas Negrasba a kempingünkhöz érve a szél miatt talán már túl misztikussá vált a helyzet. Tiszteletreméltó és félelmetes a természet. Ez nem vadkemping, ez egy kijelölt hely sátrazásra, mégis a hely tele a hatalmas ősfenyőkkel és óriás szélben, mintha veszekednének egymással, a sátorban fekve pedig abban reménykedsz, hogy ne durvuljanak be teljesen... Mennyire szomorú lenne, ha nem írhatnánk ezeket le, mert ránk esett egy faág :). Előfordulnak ilyen gondolatok, de aztán úgyis elálmosodunk és alszunk...Pontosabban Andi, Gábor az első reccsenések után halálfélelmét a hálózsákkal anyaméhet szimulálva, bárányokat számolva, magzatpózban próbált 3-4 óra alatt relaxációs zenéket hallgatva aludt el.
Út a sziget legszebb kempingje felé🌦️
Reggel egy kis plusz gyümölcsre vágytunk és az univerzum úgy gondolta nesze izzadt magyarok, csak kérni kell és megadatik. Szóval már úton voltunk és random fenyő lábánál elszórva találtunk ép gyümölcsöket. Nem értjük, hogy hogyan és miért kerültek oda, de kit érdekel, semmi bajuk. Durván szeles, huzatos napunk volt és különösen kellemetlennek érezzük, amikor autók mellett kell haladnunk ilyen időjárásban. Délután felértünk egy kisebb hegygerincre, a felhőktől ködösnek tűnt minden, mintha a semmibe haladtunk volna, de legalább már nem volt forgalom, csak a természet. Ez a nyirkos, mohás erdő végül elvezetett Los Pedregales felé, ahol 01.23-ig sátraztunk.
Legszebb kemping, legsz@rabb időjárás💧☔🍃
Tenerife északnyugati részén található a csodakemping, egy völgyben helyezkedik el, ezért változatos az időjárás. Amikor mi sátraztunk itt 1 hétig, akkor szinte mindennap szemerkélt az eső és esténként felerősödött a szél. Alapjáraton ezzel nincsen baj, de sajnos az egyik matracunk teljesen bedöglött. Gábor egy lovag, szóval ő alszik rajta. Szereztünk a matrac és a sátor közé kartondobozt, hogy legyen egy kis szigetelés. A sátrazás nem mindig fun, benne van, hogy napokig nem száradnak meg a kézzel kimosott ruháid, vagy éppen hideg szeles időben kell kimenned megcsinálni gázfőzőn a vacsorát. Még otthon a lakásban is kényelmetlen éjjel/hajnalban kimenni a mosdóba. Itt fel kell öltözni, cipőthúzni és szélben/esőben éjjel guggolni.:) A természet ural mindent, mi csak vendégek vagyunk. Mindennek ára van...annak is ha a komfortot választod, ami biztonságosabbnak tűnik, de aztán eltelik az idő, az életed és felteszed magadnak a kérdést: Miért nem mertem élni? Miért nem mertem megtenni/kimondani? Miért akartam megfelelni? Mindannyiunkban közös, hogy a végén fizetni fogunk...Az elpazarolt időnkkel.
Galéria
