Sátrazós élmények
2024-1-3 | Andi & Gábor
Karácsony másnap, vagy micsoda
December 26-án elindultunk. Merre? Annyit tudtunk, hogy északra. Mivel beteltek a fizetős kempingek és vadkempingezni csak akkor tervezünk, ha nincs más választás így hát abban maradtunk, hogy mielőtt lemegy a nap megpróbáljuk a helyieket megkérdezni befogadnának a kertjükbe. Ez az első alkalom, hogy ilyesmit próbálunk ki. Andi izgatottan várta és eszébe sem jutott, hogy ne sikerülne. Gáboron látszódott, hogy bizonytalan és feszülten tekeri a bringát. Igazából Andinak elég volt azzal foglalkoznia mennyire égnek a lábai, kimerítő út volt, a végén még pár kilót is le fog adni. Végre :) Utazásaink alatt Gábor a térkép, ezért Andi vállalta azt a feladatot, hogy odaáll a kiszemelt áldozat elé és felteszi a kérdést. 16:30 fokozódik a hangulat, itt az idő, sátorhelyet kell találni. Egy főúton tekertünk, mindketten benéztünk egy mellékutcába. Hosszú, szép és végig fával beültetett utca volt, az elején lovadra feliratú táblával. Gyerünk!
Első random szállásunk egy lovardában
Előttünk a lovarda kapuja, nyitva. Beírtuk spanyol fordítóba a mondanivalónkat, aztán Andi besétált. Talált egy kis helységet, ahol íróasztal mögött ült egy öregember, előtte véres szemű óriás bernáthegyi. Andi nem tudta eldönteni, hogy az öreg vagy a kutya fog előbb harapni. Kicsit megtorpant, aztán az ember orra alá dugta a telefont a szöveggel. Pár percig gondolkodott, aztán megmutatta hova állítsuk a sátrunkat. :) Nagyon megkönnyebbültünk, szuper érzés volt és önbizalmat adott a következő napokra. Az éjszaka rémes volt, horror filmbe illő lónyerítések és kutyaugatások reggelig, de legalább biztonságban voltunk.
Lócitrom szagból luxus ingatlan gyümölcsöskertjébe
Nem túl kipihenten, de folytatjuk tovább utunkat miután gyors "zuhanyt" vettünk a lovarda mosdókagylójában. A táj mindennap lenyűgöz minket, motivál amikor fel kell tolnunk emelkedőkre a bringákat. Bár néha olyan lejtők is vannak, hogy Andinak szinte tériszonya lesz tőle. Ismét eljött a sátorhely keresésének ideje. Elbringáztunk egy ház előtt, ahol megjegyeztük hogy ez a környék talán túl "pénzesnek" tűnik...Kellemes csalódásként ért minket. Sajnos most mi voltunk előítéletesek. A házat ahol először kopogtatottunk egy takarító néni nyitotta ki és kiderült, hogy a tulajok nincsenek otthon, így mondta a néni, hogy próbálkozzunk a szomszédnál, ahol szkeptikusan eltekertünk először. Egy svájci nő és a férje jött ki a kapuhoz és beleegyeztek, hogy sátrazhatunk a gyümölcsös kertben, ami igazából az ingatlanukon kívül eső terület, de védett. A kerítésükön keresztül vezettek át nekünk áramot és kaptunk nagy adag iható vizet is. A hölgy elmesélte, hogy mekkora királyságnak tartja amit csinálunk és ő is hasonló dolgokban vett részt fiatalabb korában. Szuper hálásak voltunk és remekül aludtunk. Reggel a férjétől friss kávét is kaptunk, ami jól jött az induláshoz.
Az igazi spanyol vendégszeretet
Minden sínen megy, újult erővel kezdjük a tekerést. Ámulunk, hogy mennyivel szebb az északi rész a délinél. Sokkal tisztább, sokkal zöldebb. Talán felesleges megemlíteni, de még mindig izzasztó a terep, szinte csak olyan biciklisekkel találkozunk, akik versenyszerűen űzik. Délután megálltunk egy kilátópontnál és Gábor rámutatott a kiszemelt házra, ahol egy bácsi járkált a kertben. Csapjunk le rá! Kíváncsian toltuk a bringákat a telek elé... Andi megszólította az öreget "Hola, lo siento-Üdv, elnézést!" és megmutattuk a szövegünket a telefonon. Valamit magyarázott spanyolul aztán kihívta a főnök asszonyt, vagyis a feleségét. Egy darabig diskuráltunk fordító segítségével, majd arra jutottak, hogy a frissen kapált föld leterítve egy pokróccal megfelelő lesz nekünk. A nő elment pár órára otthonról, addig a férjétől kaptunk banánt és vizet, illetve megfürödhettünk a kerti slaggal. Már eléggé büdösek voltunk, szóval örültünk neki annak ellenére, hogy a víz hőmérséklete majdnem leállította a szívünket. Gázfőzővel készített vacsora és fogmosás után bekuckóztunk a sátrunkba. Amikor hazaért a ház asszonya beinvitáltak az otthonukba. Micsoda fogadtatás, muszáj volt újra megvacsoráznunk, nem volt választásunk, egy igazi spanyol anyukával van dolgunk. Miután megtudta, hogy a férje azt mondta fürödjünk le a kerti slaggal és mi ezt meg is tettük annyira megsajnált, hogy felajánlották hozzuk be a sátrunkat. Azt hittük a fordító rosszalkodik, ezért újra rákérdeztünk. Komolyan azt akarjátok, hogy állítsuk fel a sátrunkat a házatokban??! Igen!! Az internetes fordító segítségével az egész családfáról tudomást szereztünk, csodálatos estét töltöttünk helyi szeretetben.
Galéria
