Az első 7
2023-12-20 | Andi & Gábor
Kanapészörf Granadilla de Abona-ban
Dec. 11 éjjel, amikor megérkeztünk a szállásra még nem tudtuk, hogy ágyban vagy csirkeólban fogunk aludni. A szállásadónkat kanapészörfös oldalon találtuk. A couchsurfing lényege, hogy valaki ingyenesen szállást ad a saját otthonában utazóknak. (www.couchsurfing.com) Első 2 napra a befogadónk Vincent volt. A profilja eléggé hiányosan, spanyol szöveggel volt kitöltve és 1 szavas mondatokkal válaszolt üzeneteinkre, de az értékelései alapján megbízhatónak tűnt. Az udvarba hosszú meredek kis úton kellett letolnunk holdfényben a bicikliket, nem tudtuk mi lesz ebből. Amikor leértünk ott volt egy csapat jókedvű fiatal kicsit betépve. Kiderült, hogy a házigazda már alszik, de kedvesen fogadtak és megmutatták hol az ágyunk. Közös szoba, emeletes ágyakkal, ahol 2 lány már aludt, kertben zuhanyzó és WC. A sötétben fejlámpával próbáltuk előkotorni a cuccainkat, gyors fürdés aztán ájulás. Másnap a napfényben láthatóvá vált a hely igazi arca. Egy óriási földterület, ami több szintre van osztva. Van egy fő épület nagy terasszal, ahol Vincent él, illetve több kis ház, lakókocsi, barlanglakás. Gyönyörű növények, cicák, tyúkok, teknősök, meg még több cica. A terület főbérlője Vincent, a többi ember pedig bérli a helyét vagy önkéntes. Jó volt így indítani az utazásunkat nyitott, hasonló gondolkodású lelkek társaságában. Kiderült, hogy a legtöbbjük nem odavalósi, hanem a világ más tájáról érkezett fiatal, de inkább középkorú. Nem bolhás hippiket kell elképzelni. Az egyik srác például aki több hónapig lazul és szörfözgetni jár le az óceánhoz, Japánban akupunktúrával foglalkozik. Egy idősebb kanadai nővel is megismerkedtünk, aki otthagyta a nagy stresszt okozó munkáját és utazásai közben megrendelésekre ruhákat köt állatoknak... mármint nem emberállatoknak, igazi állatoknak (lovak, kutyák, macskák). Ez a 2 nap nagyon gyorsan eltelt jó társaságban, illetve fél napba telt mire rendszereztük a biciklis táskáinkat, logikusabban elpakoltunk.
Indulás Villa de Arico-ba
Szerdán 13-án elindultunk a következő szállásunkra, ami főként hegymászóknak otthont adó hostel, de privát szobát foglaltunk. (2 napra 2 főnek 90€) 13:00 körül ültünk fel a bringákra Granadillában, nagy lejtők következtek, kényelmesen haladtunk és reménykedtünk, hogy helyén vannak a fékek. A táj különleges, kopár, óriás Aloe verák és ami nagyon szerencsés, hogy a sofőrök nagy része odafigyelve, lelassítva nagy ívben kerüli ki a kerékpárosokat. Még jó, hogy nem vállaltunk hosszabb távot, mert utolsó 5 percben Andit cserben hagyta a jobb oldali pedálja, ekkor még azt hittük nem nagy dolog. Itt 2 napot töltöttünk el pihenéssel, sétálgatással.
Teherautót stoppoltunk bringákkal
Pénteken elindultunk Güímarba. Az út kb 2 percig tartott, mert az előző napon visszaszerelt pedál újra magára hagyta Andit. Bringások megálltak segítséget nyújtani, de arra jutottunk, hogy ez nem lesz egyszerű. A jobb hajtókar menete elkopott így már nem lehetett beletekerni a pedált. Visszatoltuk a hostelhez a kerékpárokat, sziklamászók sufnituningos köteles megoldással próbáltak javítani a helyzeten, gyorskötözőket is bevetettünk, de mind hiába. Ebben a kis faluban nem volt bicikliszerviz és a következő szállásunk már ki volt fizetve, taxizás pedig túl sok pénz lett volna. Így elindultunk, azt gondoltuk, hogy a kis haladás is jobb mint a semmi. Jó volt, amikor csak gurulni kellett lefelé, de Tenerifén combos a terep és sokszor le kellett szállnunk tolni a kerékpárt. 5 km után elértük Arico Viejo-t és eldöntöttük, hogy ezt túl hosszadalmas lenne pedál nélkül folytatni, még 30 km hátra. Ezért úgy voltunk vele megpróbáljuk busszal, talán felengednek 2 bringával vagy sem... Buszmegállóban vártunk, mellette egy benzinkút volt és egyszer csak elhaladt előttünk egy kis teherautó ami beállt a kútra. Egymásra néztünk, felcsillant a szemünk, ezt meg kell próbálni!! Gábor odaszaladt és spanyol fordító segítségével a tudtukra adta, hogy beteg az egyik bicikli és messzire kellene mennünk. A 2 jó munkás ember hezitálás nélkül rávágta spanyolul, hogy SI (Perszeee, elviszünk). Még sütivel is megkínáltak az autóban, ez enyhítette, hogy bent dohányoztak és a huzat miatt az összes hamu a szánkban landolt. Nagyon boldogok voltuk és szerencsésnek éreztük magunkat. Elvittek a szállásunkig és pénzt sem fogadtak el cserébe, ez náluk tök alap, hogy segítenek. Magyar retró csokival (Kapucíner) háláltuk meg.
Güímar, szállás egy eco farmon
Sokan foglalkoznak itt földműveléssel és szálláskiadással a telkükön. Egy lakóautós szállást vettünk ki, ami egy ukrán házaspár farmján van (napi 50€). Óriási területen termesztenek trópusi gyümölcsöket és mindenféle zöldséget, ehhez önkéntesek segítségét veszik igénybe. Az önkéntesek általában 4 órát melóznak, cserébe szállást és ételt kapnak, heti 2 szabadnapjuk van. Az ilyen jellegű foglalkozásokra a Workaway nevű oldal a legelterjettebb (https://www.workaway.info/en/hostlist). Egy magyar nőcit is megismertünk ezen a helyen Szilvit, aki az ukrán pár gyerekeire felügyel naponta és olyan kicsi a világ, hogy Szilviről beszélgetésünk alatt kiderült, hogy gyerekkori ismerőse Gábor legkedvesebb tetoválójának, Jelonak. Eközben Andi bringája még mindig romon és az önkéntesek felajánlották, hogy beugranak nekünk Decathlonba egy új hajtókarért. Úgy éreztük minden király, jó helyen vagyunk. Meghozták a hajtókart, tüdüdüdűűűm. Nem jó. A következő nap vasárnap és a bicikliszerviz ami 1 óra sétányira van, sajnos zárva lesz. Emiatt maradtunk még plusz 2 napot a szálláson, hogy eltudjuk vinni hétfőn szerelőhöz és mivel nem tudtuk meddig tart a művelet inkább keddre szerveztük az indulást Santa Cruz felé.
Galéria
